Valljuk be, a parlamenti közvetítéseket még a legelszántabb politikafüggők közül sem sokan követik rendszeresen. Arról még kevesebben értesülnek, hogy mi zajlik a bizottsági üléseken, hacsak nincs egy-egy olyan esemény, ami éppen a sajtó érdeklődésének homlokterébe kerül. Pedig – a zárt ülések kivételével – az Országgyűlés minden plenáris és bizottsági ülésének jegyzőkönyve nyilvános, és igazi csemegék tárháza. Persze kérdés, ki böngészne végig ilyen irdatlan szövegmennyiséget azért az egy-két izgalmas találatért. Az erre szakosodott kitűnő Tisztelt Ház blog sajnos már régóta inaktív, de emléke előtt tisztelegve időről időre én is megosztok néhány érdekesebb "talált tárgyat".

A bizottsági ülések hangulata más, mint a plenáris üléseké, mert itt szűkebb körben vannak jelen a képviselők, ezért néha valamivel szabadabban bukkan felszínre az emberi oldaluk. (Ez persze csak a hétfői – az újabb időszámítás szerint minden második hétfői – plenáris ülésekkel való összevetésben igaz, hiszen szavazások híján a Parlament nem döntöget látogatottsági rekordokat. De megint más a nagy, kongó ülésteremben beszélni néhány ellenoldali képviselőhöz, mint egy bizottsági ülésen.) Így a bizottsági jegyzőkönyvekben jó eséllyel bukkanhatunk egy-egy emberibb, humorosabb vagy akár abszurdabb fordulatra, amit időnként a lejegyzett forma is erősít.

Az alábbi kis szösszenet előzménye, hogy a Kulturális Bizottság 2014. novemberében kihelyezett ülést tartott a Magyar Állami Operaházban, ahol az intézmény főigazgatója, Ókovács Szilveszter számolt be az Operaház és az Erkel Színház helyzetéről. Mivel a képviselői munkának jó oldalai is vannak, az ülés után a bizottsági tagokat egy előadásra is meginvitálták. Szabó Szabolcs független képviselő (Együtt) a bizottság következő, december 1-jei ülésén reflektált is erre:

„ELNÖK: […] A negyedik napirendi pontunk az egyebek. Kérdezem, hogy van-e valakinek felvetése. Szabó Szabolcs képviselő úr, parancsoljon!

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen. Tényleg csak egy mondat. Csak szerettem volna beszámolni, hogy sajnos, képviselőtársaimnak el kellett menniük az operaházi ülés után, de nagyon jó volt egyébként az előadás, úgyhogy tényleg sajnálhatják, hogy nem tudtak maradni. Hoffmann Rózsával kettesben, vagyis ketten, szigorúan nem kettesben, mert négyen voltunk (Derültség. – Kucsák László: Akarsz róla beszélni?), mindegyikünk kísérővel, végignéztük… (Kunhalmi Ágnes: Nem igaz, én is ott voltam!) Ott voltál? (Kunhalmi Ágnes: Ott hát! Látod, én elhiszem, hogy Rózsát preferálod helyettem! - Derültség.) Akkor hárman maradtunk, elnézést.”

A fenti kis vallomás nemcsak azért örömteli, mert kiderül, hogy Szabó Szabolcs az érettebb, ráadásul kormánypárti képviselő asszonyt „preferálja”, hanem azért is, mert arról is értesülünk, hogy azért van három olyan tagja a Kulturális Bizottságnak, akik az előadásra is szakítottak időt.

(Fotó: Index)