Politikafüggő

Gyurcsány Ferenc hosszú árnyéka

2015. február 26. 08:00 - Politikafüggő

Az elemzők többsége egyetérteni látszik abban, hogy a veszprémi eredmény sokkal inkább a Fidesz veresége, mintsem a baloldal győzelme. Hiába van a lélektani előny éppen az ellenzéknél, igen nagy politikai tehetség kellene ahhoz, hogy a nem lehetetlen (ti. legyőzni a Fideszt) érzése lehetségesbe forduljon. A fragmentált – és, mint arra többen is rámutattak, Kész Zoltán parlamentbe kerülésével talán még fragmentáltabbá váló – baloldal egyik fő tragédiája, hogy bár az egyes szervezetek a saját szempontjukból többé-kevésbé racionálisan cselekszenek, mindebből nem jön ki egy olyan „közös” politikai racionalitás, amely eseti megmérettetéseken túl alkalmas lenne valódi ellenzéki alternatíva állítására. És hogy ki a hibás ezért? Naná, hogy Gyurcsány Ferenc.

Nálam sokkal avatottabb szakértők specializálódtak a hazai baloldal elhúzódó válságának elemzésére, ezért én csak két tényezőt emelek ki. Az egyik a már említett felaprózódás, a másik a politikához elengedhetetlen erőforrások szűkössége. Gyurcsány Ferencnek mindkettőben kétségkívül megvan a maga felelőssége. Bár a volt miniszterelnök legutóbb 2014 augusztusában sürgette egy egységes Demokrata Párt létrehozását, érdemes hozzátenni, hogy talán az egész problémakör nem létezne, ha az általa vezetett platform nem lép ki 2011-ben az MSZP-ből, ezzel szétszakítva a korábban egységes pártot, és elindítva a baloldal többpólusúvá válásának folyamatát (mindez persze nem kizárólag rajta múlott, hiszen, ha emlékszünk, igen összetett hatalmi játszma zajlott ekkor, de tény, hogy Gyurcsány nélkül nem lett volna Demokratikus Koalíció Platform). Ezzel nemcsak az LMP elől lopta el a show-t, amely előbb-utóbb a baloldal másik pólusa lehetett volna – míg ehelyett végül maga is az osztódás útjára lépett –, hanem a baloldal egészét állította új vágányra.

A másik tényező legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb. Az Orbán–Simicska párharc kapcsán sok szó esett arról, hogy a politikához bizony forrásokra van szükség, és nem pusztán pénzre – bár főként arra –, hanem egyfajta „hátországra” is. Ez azonban nem a jobboldal kizárólagos jellemzője; azt a politikai munkát, amit a baloldalnak el kellene végeznie, nem lehet erőforrások híján letudni. S bár 2010 után a Fidesz is sokat tett a baloldal kedvezőtlen pozíciójáért ezen a téren, a jelen helyzet nem állhatott volna elő az MSZP következetes önsorsrontása nélkül. A szocialisták előbb 2006 őszén – a rossz cikluskezdés és az őszödi beszéd hatására – az önkormányzatokban veszítették el hátországuk jelentős részét, majd 2010-ben a frakció létszáma alapján járó összegek is összezsugorodtak. És végül az is kiderült, hogy egyes kulcsfontosságú területeken – különösen a média terén – a 2006–2010-es ciklusban a baloldalt nem jellemezte olyan tudatos építkezés, mint az akkor amúgy még ellenzékben lévő Fideszt. Mindez pedig megint csak nem független Gyurcsány Ferenctől.

Ez idáig talán nem tűnik többnek szimpla „gyurcsányozásnál”, aminek önmagában nincs különösebb sportértéke. Az ínyencek számára azonban mindez inkább egyfajta esettanulmányként érdekes, ami arra világít rá, milyen fatális következményei lehetnek a politikában a megfelelő korrekciós képesség hiányának. Bizonyos szempontból nem kis politikai teljesítmény, hogy Gyurcsány 2006 forró ősze után még közel két és fél évig képes volt hatalomban maradni, de ennek a teljesítmények komoly ára volt: a biztos váltópárti szerepből középpárttá zsugorította a korábban látszólag megingathatatlan társadalmi beágyazottsággal rendelkező MSZP-t, amely azóta a Jobbikkal verseng a népszerűségi lista második helyéért – a jelek szerint egyre kevesebb sikerrel.

A korrekciós képesség hiányának felhánytorgatása nem kizárólag Gyurcsány Ferencnek szól. Sőt talán csak kisebb részben neki; a volt miniszterelnök érthető módon a saját – rövid távú – érdekei mentén cselekedett, s teszi ezt láthatólag azóta is. A kudarc sokkal inkább egy szervezet kudarca, a lehető legtágabb értelemben: egyfelől a párté, amely nem ismerte fel időben az esetleges kormányfőváltás jelentőségét és/vagy nem volt képes levezényelni azt (esetleg vállalni az előre hozott választásokat, melyek jó ütemérzékkel még a kármentést is biztosíthatták volna), másfelől a baloldali sajtóé, illetve értelmiségé, amely nem segítette az MSZP-t ennek a felismerésében és/vagy kivitelezésében. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de a mérleg ettől még ugyanaz marad. Gyurcsány pedig hiába nem tagja már a pártnak, hosszú árnyéka máig rávetül a szocialistákra, akik kényszerhelyzetükben azóta sem tudják eldönteni róla, hogy riválisként veszélyesebb vagy szövetségesként.

S bár a történet a baloldalról szól, esettanulmányként tekintve a jobboldal jelenlegi helyzetére nézve is vannak áthallásai. Nem, nem az, hogy Orbán Viktor a bukás küszöbén állna. Az viszont alapvető kérdés, megvan-e a kormányfőben – és szűkebb stábjában – a megfelelő korrekciós képesség. Ez ugyanis nem igazán remélhető mástól: a jobboldali sajtó totális szerepzavarban van, és éppen kemény lojalitáspróbáknak néz elébe, míg a Fidesz mint szervezet struktúrája nem úgy épül fel, hogy onnan komolyabb korrekciós impulzus érkezhessen. Vagyis a miniszterelnök leginkább saját helyzetfelismerő képességében bízhat, amire annál is nagyobb szüksége van, mivel a hétharmad elvesztésének egyik fontos következménye, hogy a választási rendszer már nemigen módosítható, így ha a Fidesz esetleg bukik a következő választáson, akkor akár kifejezetten nagyot is bukhat.

Talán még egy szereplő van a magyar politikai életben, akiben Orbán Viktor bízhat; még egy szereplő és az ő sok mindenkire rávetülő árnyéka.

(Fotó: Origo)

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://politikafuggo.blog.hu/api/trackback/id/tr47219231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.27. 09:19:05

Gyurcsány célja egyetlen dolog: a ballib oldal (sőt ha lehet, az egész baloldal) egyesítése saját vezetése alatt.

Balt 2015.02.27. 10:09:04

Igen, ez pontos esetleírás.

nu pagagyí 2015.02.27. 10:52:13

Gyurcsányt a jobboldaliak fröcskölődése csak erősíti. A jobboldal könnyen úgy járhat a "gyurcsányozással", mint a baloldal az "orbánozással". Én egyébként nem tartanám tragédiának, ha egyesítené az ellenzéket és ez, alapvetően liberálisként akár sikerülhet is. Ehhez persze le kell küzdeni az ellenzék egyéb irányzatainak fóbiáját, ami a jobboldali politikai maffia hazugságain alapul, amit sikeresen hintett szét a társadalomban ("eladósítás", "szemkilövetés" és a többi baromság).

peter götz 2015.02.27. 10:56:58

@maxval bircaman szerkesztő: REméljük sikerül,és akkor te pedig foghatod a fejed,,kinek is dolgozz tovább,azokért az aranyrudakért.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.27. 11:32:02

@peter götz:

Ha sikerül neki, ez a Fidesz örök kormányzását jelenti majd.

Én meg... személyesen ez engem sehogy se érint, függetlenségemet nem adom el.

tothh · http://polizis.blog.hu 2015.02.28. 12:15:20

A veszprémi eredmény tényleg a Fidesz elleni indulatok kifejeződése volt. Mivel eléggé klasszikus jobboldali körzetről van szó, ezért nem játszott a Jobbik jelöltje, ráadásul elég hamar kiderült (a közvélemény-kutatás nyilvánosságra kerülése után), hogy Kész az esélyes, rá kell szavazni, aki a kormány ellen akar tiltakozni. Ettől még a baloldal semmivel nem lett jobb állapotban.

Az LMP a magyar erőtérben nem számítható baloldalinak. Általános társadalmi-gazdasági szempontból persze egyértelműen az, de abban a konfliktushalmazban, amely itthon a bal-jobb tengelyt alkotja, az LMP legfeljebb középen helyezkedik el, illetve kívül kívánja helyezni magát ezen. Mivel a kulturális-ideológiai szempontok a meghatározók, ezért is tekinthetjük velük szemben pl. Készt, vagy Bokros pártját baloldalinak (öndefiníciójukkal szemben is.)
A létező magyar baloldal megreformálása tehát nem lehetett az LMP központi célja, ennek kudarcát a PM marginalizálódása is mutatja.

Az LMP maximum a '89 után működő baloldal HELYETT fogalmazhatott volna meg mást.

Gyurcsány pedig ennek a közegnek még mindig egyik legnagyobb tekintélyű alakja. Érdemes megnézni az EP választást. Az MSZP olyan helyeken tudott "jól" szerepelni, ahol en bloc a baloldal nem rúg labdába. Az igazi balos helyeken pedig Gyurcsányék "taroltak" - nyilván ez is relatív.
A szocialista párt már húsz éve - kb. a Bokros csomag óta - küzd azzal a kettősséggel, ami bennük van, a - nyilván leegyszerűsítve - neoliberális vonulat és a posztkádári kisember nosztalgiája felé való "igazi baloldali fordulat" összeegyeztethetetlenségével. Gyurcsány kiválása ezért akár még jót is tehetett volna nekik - megszűntek a belső feszültségek - csak épp a Mesterházy vezette párt SEMMIT nem tett azért, hogy a párt feljebb emelkedjen. Annyit mondtak, hogy "majd mi visszajövünk, és visszacsinálunk mindent, mert mi vagyunk AZ ellenfél, A kihívó, eszed, nem eszed, nem kapsz mást".

A korrekciós képesség hiánya pedig a rendszer terméke. Ahogy a baloldalnál, úgy most a Fidesznél is. Az a típusú szembenállás, ami már '89-ben megvolt csíráiban, igazából pedig a kétezres években érte el csúcspontját, ezt képes kitermelni. Semmi korrekció, különben jön a másik, és elszabadul a pokol. Tegnap láthattuk, ahogy OV is a szocikkal riogatott, ami, az erőviszonyok tekintetében meglehetősen komikusként hangzott.

Balt 2015.03.01. 19:27:19

@Polfüggő: OK. De látom, kimoderálták a demokratikus (koalíciós) hagyományok legnagyobb gyönyörűségére...

Politikafüggő 2015.03.01. 19:41:33

@tothh: Sok mindent lehetne mondani erre (az érdemi komment amúgy is megérdemli a figyelmet), de igyekszem röviden, velősen.

A veszprémi eredményben a Fidesszel szembeni elégedetlenség mellett a támogatóinak az bizonytalanodása éppúgy kifejeződik. Ennyi szavazó nem vált pártot egyik pillanatról a másikra, de adott esetben épp elég, ha nem megy el szavazni. Erre utalnak azok a hírek, amiket a mozgósítás nehézségeiről lehetett olvasni. Hosszú távon az a kérdés, profitál-e valamelyik párt (egyértelműen) a Fidesz gyengüléséből.

Abszolút értem, amit az LMP-ről írsz (miért nem baloldali abban az értelemben, amiben pl. Kész és Bokros viszont az), de szerintem a pártszakadásig nyitottabb volt a helyzet. Akik otthagyták a pártot, azok szerintem nagyon is el tudták volna képzelni magunkat a hagyományos bal/jobb törésvonal baloldalán. Erre utal egyrészt, hogy gyakorlatilag részei is lettek ennek a közös lista révén, másrészt pedig az olyan anyagok, mint Petőcz Györgynek a "kiugókkal" készített interjúkötete. A mostani LMP valóban nehezen sorolható be ilyen módon, de többek között éppen ezért marad szűk rétegpárt: nem lesz könnyen más a politika, a szavazói aktivitás tekintetében a hagyományos törésvonalak még mindig meghatározóak.

Ami Gyurcsányt illeti: nem sok más politikus van most a baloldalon, akinek igazán elemi politikai ösztönei lennének, és ennyire érezné, miről is szól ez a játék. Ezért is tud az MSZP-énél jóval gyengébb szervezeti háttérrel olyan tényező maradni, amit/akit, ahogy mondani szokás, se kiköpni, se lenyelni nem tud a baloldal. Az MSZP valóban nem mutatott fel érdemi teljesítményt, de ehhez a szervezeti-személyes gyengeségeken túl azért a baloldal megosztottsága is nagyban hozzájárult. A kétfrontos harc mindig felőrli egy szervezet erejét: nehéz úgy mindent bevetni a kormány ellen, ha a házon belüli riválisokkal is folyton hadakozni kell.

És végül a korrekcióról: ennek valóban nincs nagy hagyománya nálunk, legalábbis az érdemi korrekciónak. A Fidesz esetében sem hiszem, hogy eget rengető változások lehetnének (vagy akár kellenének), de ha egy adott helyzetben valami nagyon nem működik, akkor rá kell jönni, mi működne helyette. Az elkövetkező hónapok arról fognak szólni, rájön-e erre a Fidesz. És hogy csak annyi-e a megfejtés, hogy "keményebben kell küzdeni" (ld. évértékelő beszéd), vagy valami érdemibb megfejtés készülődik.

No, végül mégsem lettem rövid.

Politikafüggő 2015.03.01. 19:43:23

@Balt: Mármint kit/mit/honnan? Én nem, engem nem.

Balt 2015.03.01. 19:54:43

@Balt: :) Ja, bocs, ez valami furcsa blogfelület, aztán gyanúsan kevés komment volt: azt hittem, egy kommentársnak írtam és a hozzászólása áldozatul esett a "demokráciának". :) Még jó, hogy tisztáztuk, mert majdnem elkönyveltem a blogot az ilyenek közé. :)

Balt 2015.03.01. 19:58:57

@Polfüggő: (Ahogy Tóthh hozzászólásai is mindig figyelemre méltóak, már vagy 5 éve.)

Politikafüggő 2015.03.01. 21:36:48

@Balt: Még frissek a tapasztalataim ezen a téren, de eddig nem sok hozzászólást moderáltam ki, talán hármat. A totálisan öncélú trágárságon és a nettó rasszizmuson kívül felőlem bármi jöhet. Ha meg gyanúsan kevés a komment, tegyetek ellene :)

tothh · http://polizis.blog.hu 2015.03.02. 11:51:38

@Polfüggő: A Fidesz veresége kapcsán én egy hosszabb távú trendet is figyelnék. Nem Veszprém volt az első, viszont itt jobban kijött, mert nem volt közvetlen kormányzati hatása - legalábbis az ellenzéki pártok szempontjából nem. Folyamatosan csökken a Fideszre szavazók száma, ezt már a tavalyi Ogy. választás is mutatta, hisz kevesebbet kaptak, mint előtte két vesztes választáson. Nyilván az egyes szavazók szintjét nem lehet nézni, de szerintem ezt kizárólag mozgósítási problémákra visszavezetni - ahogy már be is indult a kormányközeli orgánumok részéről az egyértelmű magyarázat-gyártás - önbecsapás lenne. Egyrészt súlyos probléma volt a saját, pozitív azonosulási lehetőségekkel - főleg úgy, hogy a polgári kormányzás mint eszme is kapott egy jelentős pofont előtte - másrészt, nehezebb volt már ellenség ellen mozgatni. Azért a tavalyi választások szerintem azt megmutatták, hogy az a baloldal, amivel szemben a Fidesz meghatározta magát, az már nem az az ellenfél, aki ellen lehetne így mozgósítani.

Szerény sejtéseim alapján a fidesznek pont a '98-as magrétege bizonytalanodik el, a jobbközép polgári kormányzás hívei.
nol.hu/belfold/csalodtak-a-jobboldalon-orbanban-1519303 Ez a cikk is a párt, meg a holdudvar hangulatát mutatja. És ez valahol választ ad arra a kérdésre is, hogy profitálhat-e ebből valaki. Egyelőre biztosan nem, se a régi bal, se a Jobbik nem vonzó e körben, az LMP-t meg sokan jelentéktelennek tartják.

Igen, az LMP esetében jelen volt ez a törésvonal végig, és szerintem csak idő kérdése volt a szakadás - ami egyébként mindkét félnek jót tehetett volna, csakhát a PM-esek eltaktikázták a dolgot.
Viszont, azt tartom, hogy az LMP még "egyben" sem azt a vonulatot vitte volna, amit GyF képvisel, ebből a szempontból ők nem voltak riválisok.
A "schifferista" LMP pedig pont akkor maradhat meg szűk rétegpártnak, ha csökken a régi törésvonalak szerepe. Az LMP amolyan menekülő-út volt azoknak, akik egyik régi tömbből se kérnek, meg a Jobbikból se. A régi törésvonalak hatásának gyengülésével viszont óhatatlanul előtérbe kerülhetnek mondjuk a szakpolitikai jellegű tervek, akkor viszont már fennállhatnak ezek a gátak egy zöld erő magyarországi sikeressége előtt.

Az MSZP és Gyurcsány viszonylata kapcsán én annyit tennék még hozzá, hogy megspórolták a konfliktusok igazi kihordását, illetve az önálló építkezést. Elég hamar belecsúsztak abba, hogy ki hol és miként legyen jelölt.
Ebben pedig szerintem e vitánál nagyobb azok felelőssége, akik elhitették a pártelitekkel, hogy itt van esély a kormánypárt különösebb megroggyanása nélkül kizárólag balról kormányt váltani.
Persze nyilván az egymással szemben felhalmozott indulatok sem segítettek a dolgon, de szerintem a legtöbbet az nyomta a latban, hogy rosszul mérték föl az erejüket, akár külön-külön, akár együtt.

A Fideszben a pénteki beszéd kapcsán nem látszik korrekciós szándék, hozzá tartozik, Orbán 2010 óta mindig nyert a "tovább, kitartani" taktikájával. Szóval ez neki nyilván meghatározó tapasztalat, egyelőre ezzel él.

Sok érdekes kérdés van ebben az egészben, én azt látom leginkább, hogy a pártrendszer 1996 körülre kialakult fő vonalai kezdenek egyre jobban megkérdőjeleződni, illetve a korábbi sémák - pl. a szocikkal való riogatás, de baloldalról is lehetne ilyeneket mondani - hatástalanodni.

Politikafüggő 2015.03.02. 12:44:34

@tothh: Többnyire csak helyeselni tudok. Talán annyit tennék hozzá, hogy a korábbi pártrendszer körvonalainak halványulását az tetőzné be, ha egy új párt elkezdene választókerületeket nyerni (ebben az értelemben a Jobbik is "új"). Azért többesszámban, mert egyet elméletben akár most is elvihet a Jobbik (Tapolca), de az még messze nem vetítené előre a következő országgyűlési választás esélyeit. Amíg nincs ilyen, addig a baloldal még hihet a váltógazdaság fennmaradásában.

A Fidesznél biztosan számít a karakteres ellenfél hiánya. Kérdés, hogy ha erősödne az MSZP, az mennyire "tolná vissza" a bizonytalan jobboldaliakat a Fideszhez (főleg az általad említett '98-as magréteget). Sőt talán ez a mindent eldöntő kérdés, amíg nem lesz karakteresebb átrendeződés a hazai palettán, vagy nem bizonyít élesben a Jobbik.

tothh · http://polizis.blog.hu 2015.03.02. 17:54:18

@Polfüggő: Nyilván a következő választás eredményéről - legyen az bármikor - nem lehet jósolni érdemben még semmit. Én ezért is tartom - hogy finoman fogalmazzak - elhamarkodottnak, ill. megalapozatlannak az ilyen "varsói gyors" féle ötleteléseket, vagy bármi hasonlót. Az előző előtti ciklusban is csak egy évvel a választás előtt körvonalazódott az átalakulás (2009-es EP), és addig még sok minden történhet. Az egyetlen, amit nagyrészt biztosan tudunk, az az intézményes keretrendszer, az most már neccesen változhat.
Illetve, a pártrendszer kulcsszereplője még mindig a Fidesz, mivel ő az egyetlen, amely párt minden körzetben potenciális versenyképes (értem ez alatt, hogy Fidesz-baloldal, illetve Fidesz-Jobbik csatákra számolhatunk, max 3 esélyesekkel, a jelenlegi erőviszonyok alapján; Jobbik-baloldal csata Fideszes győzelmi esély nélkül egyelőre nincs), illetve ők akár saját akaratból is tudnának korrigálni, ha van rá belső szándék.
(Amúgy azt akartam mondani, magával a bejegyzéssel kapcsolatban, hogy az nagyon jó, hogy föl van sorolva, az MSZP-SZDSZ hány alkalommal korrigálhatott volna 2006 után, akár kormányfőváltással, akár ehv kiírásával, de végül a nagy bukást se tudták elkerülni, a "végig kitartani" elvvel. )
süti beállítások módosítása