Politikafüggő

Útlevelek és költőtársak: kiabál a Ház

2015. március 26. 08:00 - Politikafüggő

Talált tárgy IV.

Milyen lehetett a hangulat a Tisztelt Házban a kétharmados – pontosabban „nagy” kétharmados – törvényhozás időszakát lezáró veszprémi választás másnapján? Szerencsére az Országgyűlési Napló ezt is megőrizte nekünk. A váratlan eredménynek köszönhetően a MSZP hirtelen előbújt Kész Zoltán háta mögül, és Tóbiás József frakcióvezető február 23-i napirend előtti felszólalásában igyekezett triumfálni egy kicsit. Az események történelmi jelentőségének méltatása persze nagy indulatokat váltott ki a centrális erőtér minden szegletében, ezért ez a jegyzőkönyvi szöveghely kitűnően alkalmas a bekiabálás parlamenti műfajának tanulmányozására.

A frakcióvezető szavait a rutinos versenyzőnek számító Novák Előd kommentálta elsőként, aki nem először szerepel a Talált tárgy rovatban:

„TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt negyedév alapján joggal megállapíthatjuk, hogy fordulóponthoz érkeztünk. Az MSZP Újpesten képes volt egyedül megverni a Fideszt és a Jobbikot. A veszprémi választók pedig tegnap történelmet írtak. Két szempontból is, egyrészt véget ért a kétharmados Magyarország, másrészt hosszú évtizedek óta először fordult elő, hogy egy civil, független, pártok által támogatott jelölt nyerte meg a mandátumot tegnap Veszprém választókerületében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hamarosan olyan képviselőt köszönthetünk az ország házában, aki az új korszak első hírnöke. (Novák Előd: Milyen útlevele is van?) A tegnapi választásnak az az üzenete, hogy a kétharmad lebontható, és a Fidesz legyőzhető. Ehhez olyan bátor kiállásra van szükség, amelyről Kész Zoltán képviselőtársunk tanúbizonyságot tett. (Novák Előd: Hány útlevele van?) Kérlelhetetlenül, kíméletlenül támadta a Fidesz korrupt rendszerét, és nem kötött kompromisszumot egyetlen szélsőséges politikai erővel sem (Közbeszólások a Jobbik soraiból.  Az elnök csenget.)

Novák Előd ezzel a bekiabálás műfaja mellett egy másik hagyományt is továbbvitt, nevezetesen a Jobbiknak a képviselők esetleges kettős állampolgársága iránti buzgó érdeklődését. A Jobbik alelnöke ezzel bizonyára Kész Zoltán – a sajtóból is ismert – amerikai kapcsolataira utalhatott, másra legalábbis nem merek gondolni, ha már a Jobbik-frakció így felhördült a "szélsőséges" jelzőn. Tóbiás közben folytatta, egy másik üléstermi nehézfiúra, Gőgös Zoltánra hivatkozva:

„[TÓBIÁS JÓZSEF:] Szombaton Gőgös Zoltán képviselőtársam azt mondta, hogy vasárnap a déli szél elhozza a vihart, amely leszedi a cserepeket a Fidesz házáról. (Gőgös Zoltán: Meg is jött!  Közbeszólások a Fidesz soraiból: Na!) Ez a vihar el is jött. De nemcsak rombolt, hanem épített is. Ez a vihar elhozta a tavaszt, de, tisztelt képviselőtársaim, elhozta a reményt és az esélyt a változás mihamarabbi bekövetkeztére. (Kósa Lajos: Egy költő veszett el benned!)

Kósa Lajost, a Fidesz fenegyerekét nem törte le különösebben a kétharmad elvesztése, mert jól látható módon igencsak elemében volt aznap. Ezt mutatja az is, hogy a fenti beszólását nem egyszeri poénnak szánta, hanem félig-meddig tudatosan megágyazott vele a következőnek. Tóbiás József "költői" felszólalására ugyanis a kormány részéről L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára reagált:

„L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! (Kósa Lajos: Köszöntelek, költőtárs!) Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Először is, engedjék meg, hogy a Fidesz- és a KDNP-frakció nevében is és a kormány nevében is gratuláljak a hétvégi választás győztesének, Kész Zoltánnak. (Gőgös Zoltán: Bravó! – Taps az MSZP soraiból.)

L. Simon Lászlónak tehát nemcsak az a hálátlan feladat jutott, hogy ő gratuláljon – Orbán Viktor kifejezésével élve – a „független szocialista jelölt” sikeréhez, hanem azzal is szembesülnie kellett, még mindig van olyan frakciótársa, aki nem képes túllépni azon, hogy az irodalmi életből érkezett a politikai világába. A bekiabálások közben persze nem ültek el, ezért az államtitkár mondandója után az ülést vezető Jakab István igyekezett csitítani a plénumot:

„[L. SIMON LÁSZLÓ:] Egy biztos, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány megfelelő, stabil többséggel a háta mögött az előttünk álló három évben is alázattal fogja végezni a munkáját a magyar választópolgárok és az egész nemzeti közösség érdekében. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. – Dúró Dóra: Mi majd Tapolcán!)

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Egyben megkérem képviselőtársaimat, hogy próbáljunk egy picit halkabban lenni, hisz tévéközvetítési időben vagyunk. Azt gondolom, az ország számára fontos, hogy az Országgyűlés mekkora komolysággal végzi munkáját. Kérem önöket, a párbeszédet függesszük fel! (Zaj. – Lukács Zoltán: Még volt egy perce.)

Azt hiszem, kifejezetten szívmelengető befejezés az MSZP-s Lukács Zoltán csalódottsága, aki a jelek szerint még szívesen hallgatta volna volna a fideszes államtitkárt.

(Fotó: MTI)

Érdeklik a parlamenti talált tárgyak? Kövesse a Politikafüggőt a Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://politikafuggo.blog.hu/api/trackback/id/tr997300767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása