Az orosz elnök tegnapi látogatásáról még sokan és sokféleképpen fognak írni. Mondanom sem kell, hogy az ezekben az írásokban levont következtetések jelentős része – szerzőik pártállásától függően – előre borítékolható. Aki egy kis ínyencségre vágyik, annak leginkább arra érdemes figyelnie, hogyan számol be erről az eseményről a jobboldali sajtó. És itt nem Bayer Zsoltnak a Putyin üdvözlésére írt Magyar Hírlap-beli ódájára gondolok, hanem a Simicska-érdekeltségbe tartozó orgánumokra, amelyek valamivel visszafogottabban néztek elébe az elnöki vizitnek.
A magyar politikai sajtó – a nagyobb, önálló hírportálokat leszámítva – mindig is bámulatos gyorsasággal követte az általa támogatott (vagy itt éppen fordított a viszony?) pártok cikkcakkjait, irányváltásait, fél- és teljes fordulatait. Ahogy Gyurcsány Ferenc szomorúan vette tudomásul, hogy ez a Putyin már nem az a régi jó Putyin, úgy ma a baloldali újságírók is hajlamosak megfeledkezni például arról, hogy éppen az ő miniszterelnöksége idején invitálták be az oroszokat a hazai titkosszolgálatok spájzába. Orosz-ügyben a jobboldalon is akadnak feldolgozandó kognitív disszonanciák, azt is el kell ismerni azonban, hogy itt valamelyest más a helyzet. A jobboldali sajtó ugyanis – és itt elsősorban a Magyar Nemzet külpolitikai rovatára gondolok – jócskán megelőzte korát a keleti nyitás tekintetében.
Aki régebb óta követi a jobboldali orgánumok nemzetközi tudósításait, az bizonyára észrevette, hogy a Fidesz politikusai az előző ciklus közepéig, de talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy Martonyi János külügyminiszterségének a végéig sokkalta atlantistább nézeteket képviseltek a meghatározó jobboldali külpolos újságírók többségénél. Ez a különbség már jóval 2010 előtt jelentkezett, s bár az olló azóta fokozatosan zárult, így is még viszonylag sokáig fennállt. A vezérkar és a véleményvezérek álláspontja nagyjából a paksi bővítéssel kapcsolatos megállapodás idejére került szinkronba, s ekkor bizonyára a pártnak sem jött rosszul, hogy az (akkor még) baráti média előzetesen megdolgozta törzsközönségét, ezzel ágyazva meg az egyre szembetűnőbb irányváltásnak (ami jól tükröződik annak a közvélemény-kutatásnak az eredményében is, amely szerint a Fidesz támogatóinak mintegy fele az amerikaiakat, a másik fele viszont az oroszokat tartja kívánatosabb nemzetközi partnernek).
Mint oly sok mást, ezt a képet is jelentősen árnyalják Simicska Lajos kevésbé árnyalt kirohanásai, melyek számos kérdőjelet hagytak maguk után a jobboldali sajtó jövőjét illetően. Annak az ominózus pénteknek a forgatagában a puritán milliárdos a Magyar Narancs számára adta a talán leginkább koherens interjút, ahol is oroszkérdésben így nyilatkozott: „Én még akkor nőttem fel, amikor a Szovjetunió itt volt, és nincsenek jó emlékeim a ruszkik magyarországi tevékenységéről. Finoman szólva nem tudok határozott különbséget tenni az akkori szovjetek és a mai oroszok politikai viselkedése között.” Bár ennek az alapállásnak a nyomait eddig nemigen lehetett felfedezni mondjuk a Magyar Nemzet külpolitikai szerkesztési elveiben, kétségtelen, hogy az elmúlt hetekben előállt helyzetben Simicska Lajosnak ez a kijelentése is új fénytörésbe kerül.
Egészen nyilvánvaló, hogy a Magyar Nemzet és a Hír TV nem hajthat végre száznyolcvan fokos fordulatot, és az új főszerkesztő nyilatkozata szerint nincs is tulajdonosi nyomás ebben az irányban. Ha viszont Simicska Lajos valóban fel akarja venni a kesztyűt, akkor meg kell találnia azokat a pontokat, ahol nagyobb ideológiai vargabetűk nélkül vihet be fájó találatokat az Orbán-kormánynak. Erre látszólag kitűnően alkalmas lenne a putyini Oroszországhoz való közeledés problematizálása, hiszen a fenti közvélemény-kutatásból azért az is kiderül, hogy a Fidesz-tábor fele továbbra se lett oroszbarát. Az élet azonban sohasem ilyen egyszerű. Simicska ugyanis hiába ebrudalta ki – még ha némileg érdesebb terminust használt is erre – az „orbánistákat” médiumainak szerkesztőségeiből, ha a „putyinisták” többségükben továbbra is a helyükön maradtak.
Így a baloldali publicisták azon halvány reménye, hogy Simicska lesz majd az Oroszország felé (is) tájékozódó Fidesz ellensúlya, minden bizonnyal wishful thinking marad. Annyi azonban bizonyos, hogy ha bármiféle érdekes, a bevett szerepeknek ellentmondó megnyilatkozás készül a hazai médiában Vlagyimir Putyin látogatásának következményeivel, illetve általában a Fidesz jelenlegi külpolitikájával kapcsolatban, azt leginkább még a Simicska-birodalom orgánumaitól várhatjuk.
(Fotó: Index)
