Az elmúlt napokban sok találgatást lehetett olvasni arról, milyen új médiabirodalom gründolásába kezdett a Fidesz az Orbán–Simicska háború kirobbanása óta. Egyelőre azonban csak a közmédia új vágányra állítása tűnik biztosnak, a többit homály fedi, s nem lehet tudni, vajon mekkora realitása van egy új jobboldali hetilap/hírportál/televízió indulásának. Bár bizonyára minden politikafüggő örül annak, ha minél több csatornán termelődik közéleti tartalom, nem könnyű véka alá rejteni azt az érzést, hogy a Habony-csapat kiszivárgott tervei több sebből véreznek.
A jobboldali keménymag körében máig tartja magát az a feltételezés, hogy Magyarországon baloldali médiatúlsúly van. Ezt a téves percepciót a drukkerek érzékenységén túl az online szféra rendszeres – és a nevezettek szempontjából kissé mazochisztikus – böngészése erősítheti meg, hiszen a vezető hírportálok többsége erősen kritikus a Fidesszel szemben (a tényszerűség kedvéért tegyük hozzá: nem csak velük szemben). Valójában a jobboldal az előző ciklusban ezen az egyetlen szegmensen kívül mindenhol kiegyenlítette korábbi hátrányát, sőt számos területen rá is vert a baloldalra.
Ami a politikai sajtót illeti, a közmédiumok hírműsorai hagyományosan kormánypártiak, a napi- és hetilapok piaca kiegyenlítetté vált – itt az orgánumok számára, és nem az állami hirdetésekből származó bevételeikre gondolok –, a hírtelevíziók és rádiók terén pedig szintén orrhosszal vezet a Fidesz (ha a Class FM-et is ide számoljuk, akkor nem csak orrhosszal). A valódi fegyvertény azonban a két nagy kereskedelmi televízió híradóinak pacifikálása volt, hiszen ami azokban nem jelenik meg, az országos szinten gyakorlatilag nem is létezik. S míg az RTL Klub és a TV2 az első Orbán-kormány alatt maga is aktívan részt vett a politikai napirend alakításában, bizonyos ügyek felépítésében, illetve felszínen tartásában, addig a második alatt már kölyökpandákkal szórakoztatta a nagyérdeműt.
A 2014-es parlamenti választás után azonban Orbán Viktor kétfrontos háborúba kezdett, ami az álmoskönyv szerint sohasem jelent kikövezett utat a győzelemhez. Egyfelől a személyre szabott reklámadóval az RTL Klub híradóját sikerült feltüzelni és „ellenzékiesíteni”, másfelől a Simicska Lajossal kenyértörésre vitt ügyek következtében a hozzá kötődő orgánumok – Magyar Nemzet, Hír TV, Lánchíd Rádió, Class FM, Metropol – esetében dőlt meg az „egy a tábor, egységes a média” elve. Ennek a hatásai pedig mérhetően is jelentkeznek, mind a közvélemény-kutatási adatokban, mind pedig – legpregnánsabb módon – a veszprémi időközi választás eredményében. Az utóbbit illetően talán nem elhamarkodott az a következtetés, hogy a jobboldali médiumok irányvonalának összezavarodása a törzsszavazókat is a passzivitás irányába tolta, míg az RTL Klub híradói a kormányellenes választói aktivitásra lehettek hatással – olyanok körében is, akiket a politikai sajtó egyébként nem ér el.
Ebben a helyzetben első pillantásra logikusnak tűnhet a „nem alkuszunk” elvének érvényesítése és új médiapiaci hídfőállások kiépítése. De csak első pillantásra. Ami a kormányközeli körök eddigi terveiről kiderült, az a realitások nem megfelelő felméréséről árulkodik.
A legbiztosabbnak mondható, voltaképpen már küszöbön álló fejlemény az M1 közszolgálati csatorna állami hírtelevízióvá történő átpozicionálása. Valóban minek az adófizetők pénzéből közvetett módon fenntartani egy hírcsatornát, amikor megtehetjük közvetlen módon is. Ezzel csak az a baj – vagyis nem csak az, de itt szorítkozzunk a stratégiai kérdésekre –, hogy a köztévé hírműsorai finoman szólva nem örvendenek széleskörű elfogadottságnak mint a hiteles tájékoztatás szédítő magaslatai. Arra, ami jelenleg a köztelevízió híradójában zajlik, a pikírt jegyzetírókon kívül csak a végsőkig elkötelezettek kíváncsiak, de ők meg a híradó nélkül is kormánypártiak. Így az állami hírcsatornának igen nagy meglepetést kellene szereznie ahhoz, hogy bármiféle befolyásoló erővel bírjon: szakmai teljesítményt kellene nyújtania, aminek nyilvánvalóan nem kedveznek az elvárt lojalitás szempontjai. És ezen az se segít, ha a Célpont stábja innentől a köztévében mondja meg a frankót.
A hagyományos politikai sajtóba való beruházás kidobott pénznek tűnik. Egy új rádió, televízió, ad absurdum egy új nyomtatott lap indítása a jelenkori médiaviszonyok teljes félreismerésén alapulna. A Hír TV indulása sem azért bírt nagy jelentőséggel a Fidesz számára, mert akkora közönségelérése lett volna, hanem mert ezzel is nőtt az esélye, hogy a jobboldal számára fontos hírek és értelmezések rendszeresen bekerüljenek a nyilvánosságba. Ma már a legtöbben amúgy sem közvetlenül a politikai sajtót fogyasztják, hanem a interneten cirkuláló, részben újrahasznosított tartalmakat. E tartalomtermelés kiindulópontjaként a politikai sajtó továbbra is fontos, de a Magyar Nemzet–Hír TV páros éppen az egységes üzenet miatt tudott eddig viszonylag hatékonyan működni. A jobboldalközeli orgánumok fragmentálódása, valamint az általuk közvetített üzenet többszólamúvá válása nem sokat segítene a nyilvánosság meghódításában. És amúgy is, ki lenne kíváncsi mondjuk egy ellen-Heti Válaszra, az eredeti Heti Válasz olvasóit is ideértve?
Az eddigi lehetőségeknél kecsegtetőbb a „bevásárlás” gondolata, a hírportáloktól kezdve egészen a kereskedelmi televíziókig (ez nyilván a TV2-t jelentené). Kérdés, hogy erre mekkora fogadókészség mutatkozik a potenciális eladói oldalról: a hírek szerint minél jelentősebb médiumról van szó, ez annál inkább csökken. Hírportált persze újonnan is lehet indítani – kereskedelmi televíziót már egy icipicit macerásabb –, de a jobboldalnak eddig nem volt igazán szerencséje ezzel a műfajjal. Ráadásul ha az uralkodó online stílusregisztert tekintjük, az nem feltétlenül kompatibilis a mainstream jobboldal által elvárt üzenetekkel. És a végén még a KDNP is összevonja a szemöldökét.
Mindent összevetve úgy tűnik, a kormány azon nyerheti a legtöbbet – méghozzá a maga részéről a legkisebb befektetéssel –, ha sikerül újra pacifikálnia az RTL Klubot. Amivel nagyjából ugyanoda jutna vissza, ahonnan elindult, csak jópár szavazóval, egy kétharmaddal és egy házi médiabirodalommal szegényebben. Akkor meg mi értelme volt az egész reklámadó-kalandnak?
(Fotó: MTI)