Ha az ember rákapott a szerre, nem könnyű lejönni róla. Az eddigi meglehetősen gyakori frissülés után beállt hallgatás sem a politika iránti érdeklődésem megcsappanásának a következménye. Ehelyett egy – számomra – váratlan fordulatnak köszönhető, hogy két hónapi intenzív működést, harmincegy bejegyzést és több mint 91 ezer oldalletöltést követően a Politikafüggő blog (ideiglenes?) szünetet tart, és várhatóan megváltozott formában tér majd vissza.

A blogoszféra számos anonim szerzőjével szemben a kezdetektől igyekeztem transzparenssé tenni, milyen háttérrel írom ezeket a sorokat, és arra is ígéretet tettem, hogy jelzem, amint változás áll be e hátteret illetően. Ez most következett be. Mint fentebb utaltam rá, engem is némileg váratlanul ért, hogy felkérést kaptam a Magyar Nemzet publicisztika rovatának társszerkesztésére, és ezzel együtt az írásaim is a lap hasábjain lesznek olvashatók a jövőben.

Munkáltatóm nem gördített semmiféle akadályt a blog folytatása elé, és konkrét politikai elvárásokat sem fogalmazott meg irányomban, de innentől mégsem ugyanabból az „outsider” pozícióból írnám ezt a blogot, mint eddig. Ezért hogy pontosan milyen formában és milyen felületen írok majd elemző jelleggel a politika stratégiai kérdéseiről – mert hogy hamarosan ismét fogok, az fix –, az még a jövő zenéje. Az érdeklődők – akiknek ezúton is köszönöm a megtisztelő figyelmet – ha máshonnan nem, hát a Politikafüggő Facebook-oldaláról értesülhetnek a folytatásról.

Akárhogy is legyen, a Politikafüggő ezen két hónapja egyfajta lenyomatát adja egy, a hazai közéletet alaposan felforgató időszaknak, amelynek súlypontjait a veszprémi és a tapolcai időközi választások jelölik ki. Az a gyanúm, hogy később meghatározó időszakként fogunk visszaemlékezni erre, amikor nemcsak a politikai erőviszonyok, hanem a sajtóviszonyok is alapvetően átrendeződtek. Ennek pedig előnyös oldala is van, mert bebizonyosodott – legalábbis a jobboldalon mindenképp – hogy nem csak „agitatív” módon érdemes írni a politikáról, sőt elsősorban nem ilyen módon érdemes. A magam részéről mindenesetre bízom benne, hogy ez lesz a hosszútávú tanulság.

Végezetül – azt hiszem, erre kevesen kerítenek sort – ezúton mondok köszönetet az Index/Blog.hu szerkesztőinek, akik bármiféle személyes ismeretség vagy egyéb nexus nélkül hatalmas felhajtóerőt adtak a blogomnak. Kezdjen hát bátran blogolni Ön is. Érdemes.

És persze ne feledjék: a politika izgalmas!