A választások éjszakája igazi fieszta a politikafüggő számára. Popcorn, üdítő betárazva, sörök a hűtőben… Aztán a kapcsolgatás, hogy melyik adón vannak az érdekesebb beszélő fejek, a várakozás izgalma, hogy mikor érkeznek az első adatok… Nem is érdemes tovább ragozni, gondolom, minden olvasónak ismerős ez az érzés. Csak az a baj, hogy olyan ritkán kerül sor erre. Így meg kell becsülni minden olyan időközi választást, aminek komolyabb tétje van (még ha ezek nem is biztosítanak egész estés szórakozást). Kérdés, a veszprémi voksolás ezek közé tartozik-e.
A tét egyfelől természetesen jelentős, hiszen a választásra jogosultak kezében van a kétharmad sorsa (baloldali honfitársaink most szívesen változtatnának lakhelyet…); persze ez is relatív, mert arra azért volnának módszerek, hogy egyes szavazásokon a Fidesz biztosítsa a minősített többséget. Jelentős továbbá amiatt is, mert most derül ki, képes lesz-e kilépni a baloldali ellenzék a negatív spirálból, és hosszú idő óta valamilyen értékelhető eredményt felmutatni. És nyilván a kormányzó pártszövetség számára is fontos visszajelzés a romló népszerűségi adatok tükrében, hogy sikerül-e hoznia – vagy sikerül-e elbuknia – a szinte kötelezően behúzandó választókerületet.
Másfelől a tétet némileg csökkenti, hogy a Fidesz helyben hagyományosan erős, az MSZP-nek és házon belüli riválisainak pedig egy olyan jelölt, a libertárius Kész Zoltán mögött sikerült felsorakozniuk, akinek a politikai nézetei nem igazán esnek egybe a magyar társadalom többségének az állam szerepéről vagy a szociális-jóléti juttatásokról alkotott elképzeléseivel. Hogy ez mennyire fér össze a baloldal identitásával, annak felhánytorgatását bízzuk az önálló jelöltet indító LMP-re, arra a kérdésre pedig utólag kapunk választ, mindez valóban kevesebbet nyom-e a latban, mint Kész helyi ismertsége és beágyazottsága. Mindent összevetve a helyzetet egyedül a veszprémi jelöltek támogatottságáról készült közvélemény-kutatás teszi izgalmassá, amely a hibahatárnál alig nagyobb különbséget mért a jobb- és a baloldali induló között. Ebből sem érdemes azonban elhamarkodott következtetéseket levonni, és nem azért, mert az Ipsos kutatása a baloldali pártok megbízásából készült, hanem mert egy felmérés nem felmérés (én legalábbis sokkal inkább hajlamos vagyok hinni a trendeket, illetve tendenciákat mutató adatoknak, mint az egyszeri mérési eredményeknek).
Összességében tehát nem fogadnék nagy tétekben arra, hogy nem a papírforma – vagyis az eleve kedvező pozícióból, erőteljes kormányzati háttértámogatással induló jelölt győzelme – fog bekövetkezni most vasárnap. A politikai izgalmakra vágyóknak ezúttal nem érdemes túl nagy mennyiségű sörrel és popcornnal készülniük, ahogy valószínűleg a baloldali pártok sem kezdtek előzetesen nagy pezsgővásárlásba. Az ellenzék esetleges csalódottságát enyhítheti, hogy alig két hónap múlva jön az újabb megmérettetés Tapolcán, ahol az elhunyt Lasztovicza Jenő megüresedett parlamenti helyét kell betölteni. Csakhogy ott hiába nyitottabb a kérdés, ha a baloldalnak egy esélyes jobbikos indulóval is számolnia kell…
Ha – és ez egy nagy ha – viszont az ellenzék mégis győzelmet aratna vasárnap, annak egészen messzire vezető következményei lennének, és nem pusztán a kétharmad szimbolikus és gyakorlati jelentősége miatt. A Fidesz egy szokatlanul nehéz időszakon van túl, vagy legalábbis próbál túl lenni rajta, ki nem kényszerített hibák sorozatán, amikor a kezdeményezőképesség visszaszerzése úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. A svájci frank árfolyamának januári elszállása alkalmas pillanat lehetett volna erre, mert sokkal kedvezőbb fénytörésbe helyezte a devizahitelek forintosítását, és visszamenőleg is jóval előrelátóbbnak, cselekvőképesebbnek mutatta a kormányt, de aztán jött Simicska Lajos, és ellopta a show-t. Most, hogy túl vagyunk a két nemzetközi nagyviziten, és már csak az értelmezések – részben előre lejátszott – csatája zajlik, bizonyára igen jól tudna esni a miniszterelnöknek, ha végre egy szusszanásnyi időre hátradőlhetne.
Ha viszont Veszprém elesik, akkor Tapolca is teljesen más kontextusba kerül, és nem lesz itt se szusszanás, se hátradőlés. Akkor egy olyan helyzet áll elő, amiben már nem elég a szokásos rutin, és amire Orbán Viktor is kénytelen lesz reagálni.
(Fotó: MTI)
