Az évértékelő műfaja bevezetésekor még üde színfolt volt a hazai közélet palettáján, és úgy általában érdekes visszagondolni rá, hogy 1998–2002 tájékán a jobboldal kifejezetten innovatív volt a politikai marketing terén: számos – tőlünk nyugatabbra amúgy bevett – kommunikációs és kampánytechnika magyarországi bevezetése kötődik hozzá. A „polgári Magyarország” ideáljának elhalványulásával együtt azonban ennek az innovativitásnak is leáldozott. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem hatékony, amit a Fidesz csinál, de sokkal inkább jellemzi a kiszámítható profizmus rutinja – időnkénti megbicsaklásokkal –, mint az újszerűség akár legcsekélyebb ígérete. És ez az évértékelőkön is egyre jobban látszik: a politikai kommunikáció színei megfakultak, maradt a szürke ötven árnyalata.

A mostani évértékelő beszéd mindezzel együtt akár érdekes is lehetett volna, hiszen – mint arról korábban részletesebben is írtam – a Fidesz gyakorlatilag még nem kezdett el kormányozni ebben a ciklusban; a fő sarokpontok egyelőre kijelölésre várnak. További várakozásokra adott okot a rendkívüli helyzet is, hiszen nem minden nap veszíti el egy kormánypárt a kétharmadot (tegyük hozzá: nem is minden nap szerzi meg). A veszprémi időközi választás után arra gondoltam, hogy most a kormányfő stábjának újra kell írnia az évértékelő beszédet. Nem kellett, mert nem is volt megírva. Persze annak is van üzenete, ha az ember nem mond szinte semmit. Nézzük meg, ezúttal vajon mi lehet az.

1. Orbán Viktor hazai pályán, hazai közönséghez beszélt. Nekik az elhangzottak nem jelentettek sok újdonságot, de a megszokott panelek azt üzenhetik: minden megy tovább a régiben. Mondanom sem kell, ennek sokan örülnének a Fideszben.

2. A miniszterelnök szerint kezdeményezőbb külpolitikára van szükség. De azt is hozzátette, hogy az ország most került fel Európa térképére (lásd kormányfői és külügyminiszteri vizitek). Szíjjártó Péter megkönnyebbülhet.

3. Elhangzott az „okoskodó elemző” kifejezés, mind Orbántól, mind az őt felkonferáló Balog Zoltán minisztertől (itt az estet szervező Polgári – érted: Polgári! – Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnökeként volt jelen). G. Fodor Gábor nem könnyebbülhet meg, hiszen ez neki volt címezve, pedig ő nem is elemző, hanem politikai gondolkodó. Azt meg csak a kremlinológusok tudják, hogy G. Fodor emiatt szállt-e ki a Heti Válasz rendszeres interjúiból, vagy a Simicska-affér miatt.

4. Ha már politikai elemzők: elhangzott egy Bence Györgynek tulajdonított bon mot a liberálisokról, ami a beszéd legváratlanabb része volt. Nem is maga a poén, hiszen azt voltaképpen bárki mondhatta volna, és a közönség különösebb előképzettség nélkül is érthette. Inkább abba érdekes belegondolni, vajon mit szólna a 2006-ban elhunyt, amúgy leginkább liberálisnak mondható filozófus a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez, és vajon miért tartotta fontosnak Orbán Viktor, hogy éppen őt idézze (lásd még Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel).

5. Elhangzott a „jelző nélküli demokrácia” kifejezés. A liberális demokráciát féltő kommentátorok most nekiállhatnak kiszámolni, hogy van-e rajta sapka vagy nincs.

6. A miniszterelnök bedobta az előre kiszivárgott (kiszivárogtatott?) „keményen dolgozó emberek” szolgent, de nagyjából csak azért, hogy aztán semmit se kezdjen vele. Ha ebből új értelmezési keretet akarnak faragni, még sokat kell finomítaniuk rajta a spin doktoroknak. Arról továbbra sem érkezett hír, fizetett-e már valaki jogdíjat a brit Konzervatív Pártnak.

7. A feledékeny hívek újra hallhatták az előző ciklus sikereinek katalógusát és a – már jó rég – elmúlt nyolc év bűnlajstromának esszenciáját. Kérdés, hogy erre az emlékeztetőre van-e szükségük azoknak a jobboldaliaknak, akik most vasárnap a veszprémiekhez hasonlóan nem mennének el szavazni. Az mindenesetre látszik, hogy urizálás és korrupció kérdésében a Fidesz kiáll a pástra.

8. Szintén a saját táborhoz szólt a veszprémi sajnálatos események értelmezése, amely mintha utólag lett volna hozzáillesztve a beszédhez. Az a végkicsengés, hogy keményebben kell küzdenünk, mert keményen támadnak bennünket, csak a keménymagot lelkesíti.

9. Vagyis mindebből csak annyit vonhatunk le következtetésként, hogy még nincs meg a nagy megfejtés. Persze az is lehet, hogy Orbán Viktor nem tulajdonított a kelleténél nagyobb jelentőséget az évértékelőnek. Az első számú elvégzendő feladat a felbolydult Fidesz-tábor megnyugtatása volt, és a beszéd ennek a követelménynek látszólag meg is felelt. Arra azonban nem kínált választ, hogyan kísérli meg a miniszterelnök megállítani a kevésbé elkötelezett szavazók tendenciaszerű leszakadását. Hozzájuk, a „régi többséghez” nem szólt ez a beszéd.

10. Tiszta víz. Na ez az, ami nem került ma a pohárba.

(Fotó: Origo)