Abban nincs semmi meglepő, hogy a vasárnapi voksolás előtt Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc egyaránt nekilátott, hogy kampányoljon egy kicsit a tapolcai választókerületben. Az utóbbi azonban szokásához híven cselekedett különösebb dolgokat is. Például interjút adott a Figyelőnek, amelyben – a lap értelmezése szerint – „kőkeményen nekimegy a Puch László–Simicska Lajos uralta világnak”. A politikában semmi sem véletlen, Gyurcsány Ferencnél meg aztán pláne nem. Így az ember óhatatlanul spekulálni kezd: vajon mi végre ez a sajátos időzítés?

Kezdjük ott, hogy Gyurcsánynak elvileg érdekében állna Pad Ferenc győzelme. Ha nem is a baloldal általánosabb érdeke miatt, akkor azért, mert bár a közös jelölt megválasztása esetén az őt jelölő MSZP soraiban foglalna helyet, nem kizárt, hogy később átüljön a Demokratikus Koalícióba, ezzel parlamenti frakció megalakításához segítve azt (Pad DK-kompatibilitásáról sokat lehetett hallani, és érthető módon a Fidesz kommunikációja is ezt a szálat igyekszik erősíteni). Most azonban úgy tűnik, hogy a DK elnöke „beárazta” a vasárnapi baloldali vereséget. Hiszen a Figyelő-interjú legnagyobb érdeklődést kiváltó állításai véletlenül sem a baloldali jelöltet erősítik.

A Quaestor-botrány kirobbanása után viszonylag nyilvánvaló volt, hogy a Jobbik igen kényelmes helyzetben van, mivel gyakorlatilag csak egy kávét kell kérnie, amíg a korábban kormányzó pártok, az MSZP és a Fidesz azzal vannak elfoglalva, hogy kölcsönösen egymásra tolják a felelősséget. Nem véletlen, hogy hamar megszületett a „Quaestor-koalíció” kifejezés, amit a Jobbik előszeretettel – és a lehető legváltozatosabb szövegkörnyezetben – alkalmaz. A szövevényes, sokak számára nehezen követhető brókerbotrány mellett mi kell ahhoz, hogy egy ilyen megközelítés érthetőbbé legyen és némi plusz hitelesítést nyerjen? Például egy volt MSZP-s pártelnök, aki a sajtóban meglebegteti, hogy a Fidesz és a szocialisták gazdasági háttéremberei korábban találkozgattak, bizonyos kérdésekben egyeztettek. Ráadásul ezt úgy időzíti, hogy a csütörtöki lapmegjelenést követően ebből az egyéb médiumok közvetítésével akár a péntek-szombati kampányfinist uraló hír is lehessen.

Ebből nehéz más következtetést levonni, mint hogy Gyurcsány Ferenc a Jobbiknak kampányol. De mi lehet ebben a logika? Nem kell kiterjedt összeesküvés-elméleteket gyártanunk ahhoz, hogy magyarázatot találjunk erre. Csak azt kell mindig szem előtt tartani, hogy a baloldali térfél vezetéséért permanens küzdelem folyik, és ez még így is lesz egy darabig. Gyurcsány Ferencről pedig nem lehet azt mondani, hogy egy pillanatig is habozott volna, ha úgy látta, hogy akár csak ideiglenes lépéselőnyre tehet szert ebben a küzdelemben. Feltehetőleg most is erről van szó: minden bizonnyal úgy ítélte meg, hogy Pad Ferencnek nincs reális esélye a győzelemre – különben várt volna egy hetet az interjúval –, és ha már így alakult, akkor kihasználta azt a politikai helyzetet, amelyben vélhetően a szokásosnál többen fogékonyak az általa már korábban is megfogalmazott, illetve sejtetett vádakra.

Azt, hogy ez az MSZP-nek miért jön rosszul, nem kell hosszasan részletezni. De vajon miért nem jelent problémát Gyurcsány Ferenc számára, ha ezzel közvetve vagy közvetlenül a Jobbikot erősíti, muníciót adva az általuk képviselt irányvonalhoz? Ha erre van magyarázat, az nem más, mint hogy a DK-nak úgy kell az erős Jobbik, mint egy falat kenyér. És nem csak azért, mert a párt „antifasiszta” szólamai alátámasztást igényelnek. Hanem azért is, mert minél erősebb a Jobbik, annál inkább változik a hazai politika tétje, és annál inkább szükség lehet egy olyan baloldali formációra, amely mindenkit magába fogad a radikális jobboldal ellenében. Ha Gyurcsány Ferenc célja a vezetői szerep megszerzése, akkor az MSZP-t kell erodálnia, ha pedig az, hogy mindenképpen benne lehessen egy későbbi baloldali összefogásban, akkor az erős Jobbik az a recept, amire szüksége van. A Figyelő-interjúban bedobott gumicsont mindkét szempontból jól jön, akárhogy hozza is az élet.

Ha valóban ez volt Gyurcsány Ferenc célja, az nem csekély dörzsöltségről árulkodik, de azért van két lehetséges hátulütője. Az egyik az, hogy nehéz megmondani, meddig feszíthető a húr: mikor jön el az a pillanat az ilyen lépések hatására, amikor már egyik baloldali párt vagy szervezet sem lesz hajlandó együttműködni Gyurcsányékkal, akárhogy alakuljanak is a körülmények. A másik, hogy ezzel akarva-akaratlanul egy kicsit Orbán Viktort is erősítheti. Hiszen azok a Fidesz-szimpatizánsok, akik a Simicska-affér miatt váltak zavarodottá vagy passzívvá, örömmel oldhatják fel a kognitív disszonanciájukat, ha azt hallják, hogy Simicska Lajos titokban „összejátszott” a baloldallal. Ez sok mindent megmagyarázna számukra, különösen azt, hogy ki a jó és a rossz fiú ebben a konfliktusban.

Persze az is elképzelhető, hogy a kormányfő eseti erősödése szintén nem lenne Gyurcsány Ferenc ellenére. Ha van olyan politikai toposz, amely a baloldalon összeforrt Gyurcsány nevével, az az, hogy egyszer ő volt „Orbán legyőzője”. Ebből az antitézis-mivoltból azonban nyilvánvalóan csak addig profitálhat, amíg Orbán Viktor nyeregben van. Így talán azért sem hullatna krokodilkönnyeket, ha bármilyen csekély mértékben is, de éppen a Fidesz sikeréhez járulna hozzá az interjúval. Úgy tűnik, bárki nyerje is a tapolcai választást, Gyurcsány Ferenc nem fog rosszul járni vele.

(Fotó: MTI)

Érdeklik a machiavellizmus minősített esetei? Kövesse a Politikafüggőt a Facebookon!